Fábián Ernő (1934–2001) kovásznai filozófia–történelem szakos középiskolai tanár nemcsak egy kisváros meghatározó pedagógusa volt évtizedeken át, hanem 11 önálló kötet, 80 tanulmány, közel 400 kisebb-nagyobb hírlapi cikk szerzője is. Annak az erdélyi magyar nemzeti szabadelvű hagyománynak a képviselője, amely a jobb- és baloldal helyett az európai távlatú modernizációs mintákat kereste az erdélyi múltban, és azokat értelmezte újra a 20. század hetvenes-nyolcvanas éveinek körülményei között. Számára az erdélyi modernizáció és a magyar közösség fejlődésének egyik meghatározó feltétele, lehetséges motorja a külső minták folyamatos adaptációja volt a honi viszonyokra. E közösségépítés másik zálogát, mint az erdélyiség lényegét, az önkormányzatiság demokratikus kereteiben és az ehhez párosuló politikai kultúrában látta. Megalkuvás nélkül.

Ebbe a kötetbe Fábiánnak azon tanulmányait válogattuk be, amelyek a nemzetiségi kérdés történeti kezelése modelljeinek értékelését adják, a nemzetet és a nacionalizmust mint közösségteremtő ideológiákat mutatják be, illetve a két világháború közti transzilvanizmust értelmezik újra. Mindez példa arra is, hogy nehéz körülmények között is miként lehet hitelesen időtálló értékeket, az etnopolitikai problémák kezelésére.

Az ár 5% áfát tartalmaz.