Lövétei Lázár László

Se az Erdélyi Szépmíves Céh, se a Hitel nem akarta megjelentetni Bözödi György Székely bánja című remekművét: tizenhat fiatal írónak kellett összefognia ahhoz, hogy – az újonnan induló Enciklopédia Kiadó első köteteként – 1938-ban mégis napvilágot lásson a könyv. Vajon mi lehetett az oka annak, hogy se a „nagy öregek” (Kós Károly, illetve a helikonisták első nemzedéke), se a „fiatal farkasok” (László Dezső, Venczel József és társaik) nem vállaltak közösséget az akkor 25 éves Bözödi Györggyel?

A kérdésre a válasz minden bizonnyal a Székely bánja alaptézisében keresendő: „A köztudatban hamis utópiát tettek általánossá a székelységről – mondja Bözödi. – Az utópia hirdette, hogy itt mindenki szabad, egyenlő és egyformán nemes, a jobbágyságot nem ismerték, társadalmi súrlódások nem keletkezhettek” (jellemző példája az utópia „megcsontosodásának”, hogy a jobbágyfelszabadító törvénynek a Székelyföldre is kiterjedő érvényességét egyszerűen elfelejtették kimondani, mivel itt elvileg jobbágyföld és -birtok nem lehetett). „Az utópia állapota csak a székelységre vonatkozó írott történelmi emlékeket megelőző időben volt valóság – folytatja alaptézisét Bözödi –, de az első írott emlékek már a székely társadalmi élet sorvadásáról, fokozatos bomlásáról beszélnek.”

Az ár 5% áfát tartalmaz.